Ahhh!

Szerintem mindenki, aki csak egy kicsit is érdeklődik a szép tálalás, az ételek fotózása iránt a fél karját adná, hogy bemehessen ebbe az ausztrál a boltba "körülnézni", csak nem tudom aztán mivel fognám a gépet.

Vérszomj

Ahhoz képest, hogy nem vagyok már az a tipikus rajongó kamaszlány, már tegnap megnéztem az Alkonyat második részét, az Újholdat. Ezer és ezer helyen leírták, a történet elég bugyuta, néhol akadozik, néhol össze is zavarodik. De most őszintén? Nem ilyen minden 17-18 éves lány? Nem hal bele egy kicsit a szerelme elvesztésébe, nem hülyíti a srácokat és képtelen eldönteni, hogy mit is akar a jóbaráttól?

Ettől függetlenül imádom ezt a filmet! Azért is tettem ide, a design-blogomra, mert amiben igazán óriási ez a sorozat, az a látvány! Olyan gyönyörűséges a két óra, hogy nem győztem csodálni. Szépek a vámpírok, a farkasok, a tájak. És a könyborító is, bár olvasni nem olvastam a történetet - talán jobb is. Az biztos, hogy az Alkonyat ebben is stílust teremtett.

A képet Amadea blogjáról vettem kölcsön.

Ja, és hogy adjak a kultúrának is, akkor bevallom, hogy az Inni és élni hagyni könyveket meg olvastam és nem láttam filmen.

Nagy Hajni fotói

A drágámnak szántam ezt a születésnapi meglepetést. Kicsit önző módon azonban olyasmit választottam, amit nemcsak ő, hanem az egész család élvezni fog. Nagy Hajni varázsvilágában mindenki a legszebb, legjellemzőbb arcát tudja megmutatni.

Ha már ócskapiac

Akkor itt egy varázslatos könyv és lopott képek belőle. Flea Market Style. Zseniális.

Látod, drágám, nincs is olyan sok edényem.


Majd egyszer én is szeretnék egy ilyet horgolni.

Jártam az Ecserin

Az Ecseri Használtcikk Piac mindig is ott motoszkált az agyam hátsó részlegében. Aztán egy olasz blogon olvastam róla. Illetve a szöveget nem is értettem, csak a képekben gyönyörködtem és úgy döntöttem, ideje, hogy saját szememmel is megnézzem a helyet.

Péntek délelőtt sikerült lepasszolnom a gyermekeket. Viszonylag egyszerű odatalálni (Nagykőrösi út 156), szép nagy és aznap szinte teljesen üres a parkoló. Beljebb sétálva se találkoztam tömeggel. Sőt. Rajtam kívül egy olasz házaspár, két kelet-ázsiai lány meg két talán francia lány csámborgott.

Az árusokat pedig nem igazán hatotta meg szerény személyem. Sakkoztak, beszélgettek, táplálkoztak. Persze találkoztam néhány, jellemzően középkorú nővel, akik nagyon lelkesen meséltek, beszéltek. Na, nem magukról, hanem inkább a tárgyakról.

Apróságokra vadásztam. Az eredeti cuccok, úgyis mint Zsolnay és társai elég drágák. Egy-egy árva, társait vesztett csésze is 3-4 ezernél kezdődik. Viszont tényleg gyönyörűségesek. A legtöbb üzletecskében a drága régiségek dominálnak, de akadnak igazi zsibárusok is. Nekem ezek a kedvenceim, a filléres mindenfélék.

Akad, aki specializálódik, példálul csak hegedűkre, fényképzezőgépekre, sőt macikra! Ezeket a bámulatos gyűjteményeket nézegetve rájöttem, hogy aki itt dolgozik, azt valószínűleg nem a pénz hajtja, hanem valami fura szenvedély. Mint ami engem is ide hozott és ami miatt hazacipeltem egy csomó repedt, árván maradt csészét. De szép színesek és jó nézegetni őket!

Séta után

Kezd tele lenni a lakás a hazahordott kavicsokkal.

"Nézd anya, milyen szép kavicsot találtam!"

De ennek a fehér virágnak - gyerekkorom mindenütt jelenlévő koszorú virágának - megörültem.

Rúzs és ocelot

Egytelen sorozat van mostanában, amiért hajlandó vagyok éjfélig fennmaradni és utána másnap szenvedni mint a kutya. A Rúzs és New York (Lipstick Jungle) nem a történetével fogott meg, bár az is élvezthető, hanem a design-nal, ami átragyogja az egész filmet. Már a Szex és New York is fantasztikus volt ebből a szempontból, de mivel azt több éves csúszással nézhettük, nem ragadott meg ennyire. Most azonban gyakorlatilag egy 1 órás divatbemutatót nézek és egyre jobban kihegyeződnek az érzékeim.

Ruhákat hordanak! Manapság senki se hord egybe ruhákat! Annyira imádom, kár hogy nekem nem igazán állnak jól. És azok a gyöngyök, láncok, ékszerek meg táskák!

Egy vagy két hete Niko egy pink pulcsit viselt narancs gyöngyökkel. Hát, az valami fergeteges volt! Azóta be is szereztem magamnak egy narancs pulcsit, hozzá illő lánccal. Már ettől jobban érzem magam, hogy ott van a szekrényemben. A ruhatáram mostanában erős átalakuláson megy keresztül, magyarán rengeteg új cuccot vettem magamnak. Az elmúlt 3 év - ebből 2 terhesen, nem igazán kedvezett az öltözködésnek, így szinte üres volt a szekrényem. Most viszont ragyognak a színek! Zöld, narancs és pink, meg lila, világoskék és sötétkék. Imádom a nyarat!

Egy ocelotos cipőt is beszereztem, egyszerűen szerelem volt első látásra, szerencsére negyed árra leárazva. Képtelen voltam otthagyni, még akkor is ha borzasztó kényelmetlen és csak akkor hordhatom, ha autóval megyünk valahová.

Ami pedig a rúzst illeti, valamelyik magazinban olvastam, hogy ilyenkor, válság idején megugrik a rúzsok kereslete. Ez egy olyan megengedhető luxus, amire még annak is van pénze, aki egyébként nem költhet divatozásra. El is szaladtam és beruháztam egy vörös, igazi vörös rúzsba. És egy csapásra jó nőnek éreztem magam, ahogy a számra került. A rúzs varázserejű.