2009. április 29., szerda

Rúzs és ocelot


Egytelen sorozat van mostanában, amiért hajlandó vagyok éjfélig fennmaradni és utána másnap szenvedni mint a kutya. A Rúzs és New York (Lipstick Jungle) nem a történetével fogott meg, bár az is élvezthető, hanem a design-nal, ami átragyogja az egész filmet. Már a Szex és New York is fantasztikus volt ebből a szempontból, de mivel azt több éves csúszással nézhettük, nem ragadott meg ennyire. Most azonban gyakorlatilag egy 1 órás divatbemutatót nézek és egyre jobban kihegyeződnek az érzékeim.


Ruhákat hordanak! Manapság senki se hord egybe ruhákat! Annyira imádom, kár hogy nekem nem igazán állnak jól. És azok a gyöngyök, láncok, ékszerek meg táskák!


Egy vagy két hete Niko egy pink pulcsit viselt narancs gyöngyökkel. Hát, az valami fergeteges volt! Azóta be is szereztem magamnak egy narancs pulcsit, hozzá illő lánccal. Már ettől jobban érzem magam, hogy ott van a szekrényemben. A ruhatáram mostanában erős átalakuláson megy keresztül, magyarán rengeteg új cuccot vettem magamnak. Az elmúlt 3 év - ebből 2 terhesen, nem igazán kedvezett az öltözködésnek, így szinte üres volt a szekrényem. Most viszont ragyognak a színek! Zöld, narancs és pink, meg lila, világoskék és sötétkék. Imádom a nyarat!


Egy ocelotos cipőt is beszereztem, egyszerűen szerelem volt első látásra, szerencsére negyed árra leárazva. Képtelen voltam otthagyni, még akkor is ha borzasztó kényelmetlen és csak akkor hordhatom, ha autóval megyünk valahová.
Ami pedig a rúzst illeti, valamelyik magazinban olvastam, hogy ilyenkor, válság idején megugrik a rúzsok kereslete. Ez egy olyan megengedhető luxus, amire még annak is van pénze, aki egyébként nem költhet divatozásra. El is szaladtam és beruháztam egy vörös, igazi vörös rúzsba. És egy csapásra jó nőnek éreztem magam, ahogy a számra került. A rúzs varázserejű.