Ha már ócskapiac

Akkor itt egy varázslatos könyv és lopott képek belőle. Flea Market Style. Zseniális.

Látod, drágám, nincs is olyan sok edényem.


Majd egyszer én is szeretnék egy ilyet horgolni.

Jártam az Ecserin

Az Ecseri Használtcikk Piac mindig is ott motoszkált az agyam hátsó részlegében. Aztán egy olasz blogon olvastam róla. Illetve a szöveget nem is értettem, csak a képekben gyönyörködtem és úgy döntöttem, ideje, hogy saját szememmel is megnézzem a helyet.

Péntek délelőtt sikerült lepasszolnom a gyermekeket. Viszonylag egyszerű odatalálni (Nagykőrösi út 156), szép nagy és aznap szinte teljesen üres a parkoló. Beljebb sétálva se találkoztam tömeggel. Sőt. Rajtam kívül egy olasz házaspár, két kelet-ázsiai lány meg két talán francia lány csámborgott.

Az árusokat pedig nem igazán hatotta meg szerény személyem. Sakkoztak, beszélgettek, táplálkoztak. Persze találkoztam néhány, jellemzően középkorú nővel, akik nagyon lelkesen meséltek, beszéltek. Na, nem magukról, hanem inkább a tárgyakról.

Apróságokra vadásztam. Az eredeti cuccok, úgyis mint Zsolnay és társai elég drágák. Egy-egy árva, társait vesztett csésze is 3-4 ezernél kezdődik. Viszont tényleg gyönyörűségesek. A legtöbb üzletecskében a drága régiségek dominálnak, de akadnak igazi zsibárusok is. Nekem ezek a kedvenceim, a filléres mindenfélék.

Akad, aki specializálódik, példálul csak hegedűkre, fényképzezőgépekre, sőt macikra! Ezeket a bámulatos gyűjteményeket nézegetve rájöttem, hogy aki itt dolgozik, azt valószínűleg nem a pénz hajtja, hanem valami fura szenvedély. Mint ami engem is ide hozott és ami miatt hazacipeltem egy csomó repedt, árván maradt csészét. De szép színesek és jó nézegetni őket!

Séta után

Kezd tele lenni a lakás a hazahordott kavicsokkal.

"Nézd anya, milyen szép kavicsot találtam!"

De ennek a fehér virágnak - gyerekkorom mindenütt jelenlévő koszorú virágának - megörültem.