2009. július 14., kedd

Nagy Hajni fotói





A drágámnak szántam ezt a születésnapi meglepetést. Kicsit önző módon azonban olyasmit választottam, amit nemcsak ő, hanem az egész család élvezni fog. Nagy Hajni varázsvilágában mindenki a legszebb, legjellemzőbb arcát tudja megmutatni.

2009. május 27., szerda

Ha már ócskapiac


Akkor itt egy varázslatos könyv és lopott képek belőle. Flea Market Style. Zseniális.
Látod, drágám, nincs is olyan sok edényem.


Majd egyszer én is szeretnék egy ilyet horgolni.



Jártam az Ecserin


Az Ecseri Használtcikk Piac mindig is ott motoszkált az agyam hátsó részlegében. Aztán egy olasz blogon olvastam róla. Illetve a szöveget nem is értettem, csak a képekben gyönyörködtem és úgy döntöttem, ideje, hogy saját szememmel is megnézzem a helyet.
Péntek délelőtt sikerült lepasszolnom a gyermekeket. Viszonylag egyszerű odatalálni (Nagykőrösi út 156), szép nagy és aznap szinte teljesen üres a parkoló. Beljebb sétálva se találkoztam tömeggel. Sőt. Rajtam kívül egy olasz házaspár, két kelet-ázsiai lány meg két talán francia lány csámborgott.
Az árusokat pedig nem igazán hatotta meg szerény személyem. Sakkoztak, beszélgettek, táplálkoztak. Persze találkoztam néhány, jellemzően középkorú nővel, akik nagyon lelkesen meséltek, beszéltek. Na, nem magukról, hanem inkább a tárgyakról.


Apróságokra vadásztam. Az eredeti cuccok, úgyis mint Zsolnay és társai elég drágák. Egy-egy árva, társait vesztett csésze is 3-4 ezernél kezdődik. Viszont tényleg gyönyörűségesek. A legtöbb üzletecskében a drága régiségek dominálnak, de akadnak igazi zsibárusok is. Nekem ezek a kedvenceim, a filléres mindenfélék.


Akad, aki specializálódik, példálul csak hegedűkre, fényképzezőgépekre, sőt macikra! Ezeket a bámulatos gyűjteményeket nézegetve rájöttem, hogy aki itt dolgozik, azt valószínűleg nem a pénz hajtja, hanem valami fura szenvedély. Mint ami engem is ide hozott és ami miatt hazacipeltem egy csomó repedt, árván maradt csészét. De szép színesek és jó nézegetni őket!


2009. május 5., kedd

Séta után


Kezd tele lenni a lakás a hazahordott kavicsokkal.


"Nézd anya, milyen szép kavicsot találtam!"


De ennek a fehér virágnak - gyerekkorom mindenütt jelenlévő koszorú virágának - megörültem.

2009. április 29., szerda

Rúzs és ocelot


Egytelen sorozat van mostanában, amiért hajlandó vagyok éjfélig fennmaradni és utána másnap szenvedni mint a kutya. A Rúzs és New York (Lipstick Jungle) nem a történetével fogott meg, bár az is élvezthető, hanem a design-nal, ami átragyogja az egész filmet. Már a Szex és New York is fantasztikus volt ebből a szempontból, de mivel azt több éves csúszással nézhettük, nem ragadott meg ennyire. Most azonban gyakorlatilag egy 1 órás divatbemutatót nézek és egyre jobban kihegyeződnek az érzékeim.


Ruhákat hordanak! Manapság senki se hord egybe ruhákat! Annyira imádom, kár hogy nekem nem igazán állnak jól. És azok a gyöngyök, láncok, ékszerek meg táskák!


Egy vagy két hete Niko egy pink pulcsit viselt narancs gyöngyökkel. Hát, az valami fergeteges volt! Azóta be is szereztem magamnak egy narancs pulcsit, hozzá illő lánccal. Már ettől jobban érzem magam, hogy ott van a szekrényemben. A ruhatáram mostanában erős átalakuláson megy keresztül, magyarán rengeteg új cuccot vettem magamnak. Az elmúlt 3 év - ebből 2 terhesen, nem igazán kedvezett az öltözködésnek, így szinte üres volt a szekrényem. Most viszont ragyognak a színek! Zöld, narancs és pink, meg lila, világoskék és sötétkék. Imádom a nyarat!


Egy ocelotos cipőt is beszereztem, egyszerűen szerelem volt első látásra, szerencsére negyed árra leárazva. Képtelen voltam otthagyni, még akkor is ha borzasztó kényelmetlen és csak akkor hordhatom, ha autóval megyünk valahová.
Ami pedig a rúzst illeti, valamelyik magazinban olvastam, hogy ilyenkor, válság idején megugrik a rúzsok kereslete. Ez egy olyan megengedhető luxus, amire még annak is van pénze, aki egyébként nem költhet divatozásra. El is szaladtam és beruháztam egy vörös, igazi vörös rúzsba. És egy csapásra jó nőnek éreztem magam, ahogy a számra került. A rúzs varázserejű.

2009. március 13., péntek

MESKA. Ismeritek?

Ez nem kaja, egyáltalán nem. Viszont mindenkinek szívből ajánlom a Mindenféle Egyedi Saját Készítésű Alkotások tárházát. Engem teljesen a hatalmába kerített a varázslat. Van néhány alkotó, akik egyszerűen rabul ejtettek, tehetségesek, lenyűgözőek. Szeretem, hogy ezek a tárgyak szívvel és lélekkel készülnek, bennük van az alkotójuk kreativitása, ötletessége. Nem utolsó sorban ezek a meskás tárgyak általában nagyon jó áron vannak. Ha még ez sem lenne elég, egy csomó alkotó arra is vállalkozik, hogy a megrendelő elképzeléseihez alakítsa termékeit.



Itt sorakoznak a kedvenceim:

Narella, aki olyan ékszereket készít, amelyek majd megszólalnak. Igazi köveket meg gyöngyöket használ. Már attól szépnek érzem magam, ha csak a kezembe fogom ezeket a szépségeket.

Ha már ékszerekről van szó, akkor Panyizsuzsihoz is érdemes benézni. Üvegcsodák.

Vattacukorhajú lány napközben mesekönyveket illusztrál, szabadidejében pedig a világ legjópofább táskáit készíti, amit csak életemben láttam. Mostanában minden nap megyek a boltba, csak hogy vihessem ezt a táskát.



Ha jegyzetelni vagy csak úgy írogatni akarok a magam gyönyörűségére, akkor Könyvészet füzetkéit veszem elő.

Anyahajó horgolt sapkáiról csak annyit, hogy nem tud annyit készíteni, hogy ne leljen azonnal gazdára. Azok a színek!

Ledanna a varrógéppel való rajzolás királynője. Kitűzők, mint sehol máshol a világon.

Ajándék témakörben pedig egyszerűen olyan bőséggel találkozni, hogy képtelenség választani. A gyerekek álmait váltják valóra: Werka, Figurka, Bóbita, és még rengetegen.



Jaj, ugye nem hagytam ki senkit?

2009. január 22., csütörtök

A nagy kedvenc: Design Sponge

Mivel is kezdhetnék egy ilyen blogot, mint a legnagyobb kedvenccel, amelyet nap, mint nap megnézek. A Design Sponge egy nemzetközi design blog a javából: bútor, lakberendezés, formatervezés, virágkompozíciók, étkészletek, kézműves termékek.

Interjúk a tárgyak mögött álló emberekkel és a kedvenceim a Sneak peak-ek, amikor egy-egy tüneményes lakásba kukucskálnak be. Vagy éppen valakinek a konyhájában nézelődnek, főznek együtt fotósokkal, dizájnerekkel, bolt tulajdonosokkal.

Ők aztán tényleg mindig tudnak valami újat, valami érdekeset mutatni.