Létezik valahol egy ház, ami rám vár. Lehet, hogy még csak egy romhalmaz, egy félkész épület, vagy csak egy üres telek.
A fejemben azonban már valóságos, olyannyira, hogy már ismerem minden szobáját, gyakran járkálok benne fel s alá, nézegetem a bútorokat, lámpákat, függönyöket. Pontosan tudom, minek hol a helye, hogy néznek ki a szobák, milyen a beosztásuk.
Igazság szerint főleg az alsó szintet szeretem, napfényes nappalival, hatalmas konyhával és a dolgozószobámmal. A fenti hálót meg a gyerekszobákat ritkábban látogatom, azok még alakítják magukat.
A valóságban még keresem ezt a házat, vajon létezik-e valahol, vagy majd nekünk kell felépítenünk. Erről a keresgélésről szól ez a blog.
A fejemben azonban már valóságos, olyannyira, hogy már ismerem minden szobáját, gyakran járkálok benne fel s alá, nézegetem a bútorokat, lámpákat, függönyöket. Pontosan tudom, minek hol a helye, hogy néznek ki a szobák, milyen a beosztásuk.
Igazság szerint főleg az alsó szintet szeretem, napfényes nappalival, hatalmas konyhával és a dolgozószobámmal. A fenti hálót meg a gyerekszobákat ritkábban látogatom, azok még alakítják magukat.
A valóságban még keresem ezt a házat, vajon létezik-e valahol, vagy majd nekünk kell felépítenünk. Erről a keresgélésről szól ez a blog.
Szia!
VálaszTörlésNekem is van egy álom-házam messze...
amikor beléptem tudtam, hogy ilyet szeretnék. Csúnya, lelakott házacska volt, de én otthon éreztem magam rögtön. Addig nem tudtam, hogy van ilyen érzés. :) Kicsit bele is betegedtem, hogy nem lett a miénk. De nincsenek véletlenek és már fél éve a valósággá vált álomban lakunk pár utcával arrébb. :) Sok sikert a keresgéléshez!
VálaszTörlés